Templomunk

… Magához hív, ölel, szeret. Ne keresd rajta a keresztet, a kakast, a buzogányt, azaz a betlehemi csillagot, ha mégis az díszíti, nem tévedtél el, otthon vagy…

(Csete György)

A magyar reformátusok szellemi központja évszázadok óta Debrecen. A város felé közeledve, már a vonatból jól látható a négy fiatornyos építmény, mely a Tégláskerti Református Missziós Egyházközség temploma.

Az építészeti különlegességeket felvonultató remekmű az Ybl és Kossuth-díjas Csete György munkájának köszönhető. Többek között Csete „művei” közé tartozik az ópusztaszeri emlékpark jurtaépületének megalkotása is. Az építész mindig figyelemmel kísérte a város életét, így nagy örömére szolgált, hogy a Tégláskertben felépített templom tervezésével hozzájárulhatott Debrecen lelki és építészeti fejlődéséhez.

Csete György életművében mindig is jelentős szerepet kapott a templomépítészet – erről több hazai épület is tanúskodik: Halásztelek, Szent Erzsébet-templom (1981); Füzér, temetőkápolna (1982); Ópusztaszer, Erdők temploma (1991-1998); Kőszeg, Református templom (1996); Beremend, ökumenikus templom (1998); Kiskunmajsa, 56-os kápolna (2002).

A templom története

A Debrecen Kistemplomi-Ispotályi Egyházközség látta el évtizedek óta a tégláskerti városrész lelki gondozását. Az Istentiszteleteket a templom megépítése előtt rendszerint a kertváros általános iskolájában tartották.

A fent említett egyházközség döntése alapján 2000. január 9-én, a Protestáns Pátens évfordulón helyezték el az új református templom alapkövét. Pontosan öt évvel később, 2005. január 9-én a gyülekezet birtokába vehette, egy hálaadó istentisztelet keretében.

A templom tervezője a már említett Csete György; az épület statikusa – akinek utolsó munkáját csodálhatjuk ezen építményben – Dulánszky Jenő (1936-2000) volt. A tervező segítésére H. Nagy István és Nagy Iringó építészként; Köszeghy Attila statikus asszisztensként állt rendelkezésre. Az építmény kivitelezője a PRO-ÉP 2000 Kft.

A templom végleges formájának elérése rögös utakon vezetett. Az ünnepélyes alapkőletételt követő két esztendő után pénzügyi okok miatt a kivitelezés folyamata megszakadt. Az anyagi nehézségekből való kilábalást követően, 2003 őszén ünnepi eseménynek minősült a tornyok helyükre való beemelése, majd az azt követő belső és további külső munkálatok kivitelezése, illetve átadása a lelkipásztor, a vezetőség és a hívek részére. Ez az esemény büszkeséggel töltötte el a híveket, és szép számban megjelentek a birtokbavételnél, ezzel is jelezve, hogy egyik otthonuknak tekintik ezentúl eme “szent helyet”.

A templom leírása

“Toronytemplom” – így nevezte el az építész művét, mivel formailag az 1635 körül készült, nyírbátori harangtorony modern változata.

Az épület egyben jelkép is. A családi házas beépítettségű, kertvárosi környezet szinte sugallja a magyar vidékre jellemző építészeti formát. A “jelépület” két alapvető szimbólumból tevődik össze: a torony és a betlehemi csillag, mely a belső architektúrában tölt be nagyobb szerepet.

A négy fiatorony az evangélistákat (Máté, Márk, Lukács, János) jeleníti meg. Az ezek közül kiemelkedő, nagy toronyharangláb magát a Megváltót jelképezi, ami ennek az elrendezésnek köszönhetően a magyar reformátusság jelképévé magasodó alaptípusává lett.

Maga az épület két nagy egységre bontható: a földszint a lelkészlakásnak ad helyet, míg a fölötte található szakrális tér maga a templom. A feljáró alatti tereket ifjúsági teremként és garázsként hasznosították.

Az épület másik jellegzetessége az úgynevezett szoknyás vagy palástos megoldás, mely a hívek befogadását szolgálja. A templom zöldesszürke bitumenes zsindelyfedése olyan, mintha egy öreg fazsindelyt utánozna. A helyenként látható fekete, narancs vagy vörös részletek a körben álló őszi fák színpompájára válaszolnak.

A templom tengelyénél vezet fel a lépcső az első szintre, a bejárathoz. Az épület keleti homlokzatánál az épületet körbeölelő földfeljáró indul, amely kényelmes feljárást biztosít a mozgássérültek, idős emberek, babakocsival érkezők számára, ugyanakkor alkalmat teremthet egyfajta meditáció lehetőségére is.

A templomba belépve nagyszerű élményben lehet részünk. A matt hófehér falfelület finom lécezése önmagában is megkapó élményt jelent. Mindenhol, ahol a lécek metszik egymást, egy csillogó négyágú csillagot helyeztek el.

A gótizáló kettős kapuzatot zsindelyszerűen rakott falapok díszítik, melynek formai, anyagbeli szerkezete, ritmusa, színvilága a szószéknél köszön vissza. Az építmény alkalmas az orgona eltakarására, ezzel is belső és külső harmóniát és azonosságot teremtve. Az üvegkupola, a fémlábú, de üveg alapú úrasztala modern anyaghasználatra vall. A fiatornyok alatti ablakok lebegő keresztmotívumával, a kupola szétszórt csillagaival “a megidézett univerzumot” élheti át a szemlélő.

A tervező szavait idézve:

… Ha egy településhez közeledünk, és a fák fölött kimagaslik a négy fiatornyos harangtorony az alföldi párából, biztosak lehetünk benne, hogy ott református magyarok is élnek, lelkészükkel. A jellegzetes épületforma a fatornyos haza jelképévé vált önmagában is. Barnállik, feketedik, zöldül, mohosodik, azonosul élő környezetével. Magához hív, ölel, szeret. Ne keresd rajta a keresztet, a kakast, a buzogányt, azaz a betlehemi csillagot, ha mégis az díszíti, nem tévedtél el, otthon vagy. Mintha szerető anyáddal találkoznál, feje fölött az égi jel koronázza tornyát, sisakját, karcsú derekától szoknyája kiszélesedik, erős széles talpakon áll, mint az ember…

*  *  *